A föderalista iratok: szereplők, idővonal és helyszínek

Publius arra buzdítja New York polgárait, hogy józan ésszel ítéljék meg a javasolt alkotmányt, és kijelenti, hogy támogatja annak elfogadását.

Jay szerint az egységes nemzeti kormány csökkenti a külföldi háborúk jogos okait.

Hamilton arra figyelmeztet, hogy az ambíció, a kereskedelmi rivalizálás és a személyes érdekek konfliktusba sodorhatják az egymástól különálló államokat.

Madison a képviseletet és a nagy Uniót a többség elnyomásával szembeni védelemként mutatja be.

Hamilton a Konföderáció központi hibájának azt tartja, hogy a kormány az államok engedelmességétől függ.

Publius az Egyesült Németalföld példájával mutatja be, miként gyengítik a szuverén tartományok a közös kormányzatot.

Publius szerint a nemzeti feladatok ellátásához megfelelő hatáskörök szükségesek, különösen a kiszámíthatatlan védelmi igények miatt.

Hamilton a nemzeti szintű milíciaszabályozás mellett érvel, miközben fenntartaná a tisztek állami kinevezését.

Hamilton szerint az államok megőrzik önálló adóztatási jogkörüket, kivéve az importra és exportra vonatkozó korlátozásokat.

Madison bemutatja, milyen nehézségekkel járt a hatékony kormányzás, a köztársasági szabadság és az egymással versengő érdekek egyensúlyának megteremtése az alkotmányozó konventen.

Madison a javasolt alkotmányt köztársaságinak mutatja be, amely nemzeti és föderális elemeket egyesít.

Madison a külkapcsolatokra és a tagállamok közötti kereskedelemre kiterjedő szövetségi hatásköröket a Konföderáció hiányosságainak orvoslásaként védi.

Madison szerint a nép kötődése, az államok befolyása és a felfegyverzett milícia ellenállhat a szövetségi hatalom túllépéseinek.

Madison bemutatja, miként véd a belső fékek rendszere és a megosztott hatalom a hatalom összpontosulása és az igazságtalan többség ellen.

Madison azzal védi a kompromisszumot, hogy a képviselői helyek és a közvetlen adók elosztásakor a rabszolgasorban tartott embereket háromötödös arányban vették figyelembe.

Publius azzal védi a választási szabályok kongresszusi ellenőrzését, hogy ez megakadályozza az államokat a szövetségi választások meghiúsításában.

Madison a Szenátus kiválasztásának módját, az államok egyenlő képviseletét és a testület stabilitását a törvényhozás fékeiként védi.

Hamilton az ideiglenes elnökválasztók rendszerét a korrupció, a külföldi befolyás és a zűrzavar elleni biztosítékként védi.

Publius szerint az egyszemélyi végrehajtó hatalom elősegíti a hatékony cselekvést, és egyértelművé teszi a felelősséget a visszaélésekért.

Hamilton az elnöki jelölések szenátusi jóváhagyását azzal védi, hogy ez a megoldás egyszerre biztosítja a felelősségvállalást és az alkalmatlan kinevezések megakadályozását.

Hamilton szerint a független bíráknak el kell utasítaniuk az alkotmánnyal ellentétes törvényeket.

Publius szerint az, hogy az alkotmány nem rendelkezik kifejezetten a polgári esküdtszékekről, nem jelenti azok eltörlését.

Hamilton szerint a meglévő alkotmányos biztosítékok szükségtelenné, sőt akár veszélyessé teszik a külön jognyilatkozatot.

Hamilton a tökéletlenségei ellenére is az elfogadás mellett érvel, és úgy véli, hogy a jóváhagyás után könnyebb lesz módosításokat elfogadni.