Ugrás a tartalomra
Library
of Alexandria
BejelentkezésBejelentkezésPróbáld ki 3 hónapig ingyenKezdd ingyen

Paul Revere lovaglása

by Henry Wadsworth Longfellow · 1860 · 4 perc olvasás · 130 sor

Röviden

Henry Wadsworth Longfellow „Paul Revere lovaglása” című elbeszélő költeménye egy éjféli lovaglásról szól, amelynek célja figyelmeztetni a közösségeket a közeledő brit csapatokra. Revere először megbeszéli, hogy egy templomtoronyban lámpásokkal jeleznek, majd elhalad egy fenyegetően magasodó brit hadihajó mellett. Barátja meghallja, ahogy a katonák a csónakjaik felé menetelnek, és felmászik egy néma temető fölé, miközben Revere a víz túlpartján várakozik. Az első fénynél lóra pattan, megvárja a második lámpás jelzését, majd végigvágtat a vidéken. A patadobogás, a kipattanó szikrák, a folyó köde és a falusi órák jelzik útját Medfordon, Lexingtonon és Concordon át. A békés éjszaka a közelgő erőszak előjeleit hordozza, köztük egy alvó férfi halálát. A költő röviden bemutatja a földművesek ellenállását, majd Revere figyelmeztetését a veszély idején tanúsított bátorság örök érvényű felhívásává teszi.

Halljátok, gyermekeim, s megtudjátok,Miként vágtatott Paul Revere éjfélkor,Hetvenöt áprilisának tizennyolcadikán;Alig akad ma már ember,Ki emlékeznék arra a híres napra és évre.
Azt mondta barátjának: „Ha a britek indulnakMa éjjel szárazon vagy vízen a városból,Függessz magasra egy lámpást a harangtorony ívébe,Az Északi templom tornyába, jelzőfényül,—Egyet, ha szárazon, kettőt, ha vízen;Én pedig a túlsó parton leszek,Lóra készen, s viszem a riadótMiddlesex minden faluján és tanyáján át,Hogy a nép talpra szökkenjen és fegyvert ragadjon.”
Aztán így szólt: „Jó éjt!” S hangtompító evezővelNémán átevezett Charlestown partjára,Épp, mikor a hold a öböl fölé emelkedett,Ahol szélesre tárva, horgonyán ringottA Somerset, a brit hadihajó;Kísértethajó, minden árbocával és keresztfájávalA holdon át, akár egy börtönrács,S hatalmas, fekete hajóteste, melyet megnöveltA dagályban tükröződő képe.
Ezalatt barátja sikátoron, utcán átBolygott, s feszült füllel figyelt,Míg a körülötte honoló csöndben meg nem hallottaA kaszárnya kapujánál gyülekező férfiak zaját,A fegyverek hangját, a léptek dübörgését,S a gránátosok kimért menetelését,Amint a parton csónakjaik felé vonultak.
Akkor felkapaszkodott a templom tornyába,Fel a falépcsőn, lopakodó léptekkel,A magasban lévő harangozókamrába,S felriasztotta a galambokat ülőhelyükrőlA komor tetőgerendákon, melyek körülötteÁrnyak tömegévé és mozgó alakzatokká váltak,—Fel a reszkető, meredek és magas létrán,A fal legfelső ablakához,Hol megállt, hogy hallgatózzék, s letekintsenEgy pillanatra a város háztetőire,S a mindenen átömlő holdfényre.
Lent, a templomkertben feküdtek a halottak,Éjszakai táborhelyükön, a dombon,Oly mély és mozdulatlan csöndbe burkolózva,Hogy hallhatta, mint őrszem léptét,Az éber éjszakai szelet, amintSátorról sátorra lopódzott,S mintha ezt suttogta volna: „Minden rendben!”Csak egy pillanatra igézi megA hely és az óra, s a titkos rettegésA magányos harangtoronyban, a holtak között;Mert hirtelen minden gondolata odatapadEgy távoli, homályos valamihez,Ahol a folyó kiszélesedve az öbölbe torkollik,—Fekete vonal, mely meghajlik s lebegAz emelkedő dagályon, mint csónakok hídja.
Ezalatt, türelmetlenül várva, hogy lóra szálljon,Csizmában, sarkantyúval, súlyos léptekkelPaul Revere a túlsó parton járkált.Most megsimogatta lova oldalát,Most közel s távol a tájat fürkészte,Majd hevesen dobbantott a földre,Megfordult, s meghúzta a nyereg hevederét;De leginkább fürkészőn figyelteAz Öreg Északi Templom harangtornyát,Amint a domb sírjai fölé magasodott,Magányosan, kísértetiesen, komoran és némán.És íme! amint odanéz, a harangtorony magasánFény dereng, majd felragyog!Nyeregbe pattan, megrántja a kantárt,De vár, és nézi, míg szemébe nem ötlikA harangtoronyban égő második lámpás!
Paták dobogása a falu utcáján,Egy alak a holdfényben, egy árny a sötétben,S alant, a kavicsról, amint elszáguld, szikra pattanA félelem nélkül vágtató paripa patája alól;Ennyi volt! S mégis, a homályon és a fényen átEgy nemzet sorsa nyargalt azon az éjszakán;És a szikra, mely a vágtató paripa patája alól pattant,Hő hevével lángra lobbantotta a földet.
Elhagyta a falut, felkapaszkodott a meredekre,Alatta pedig nyugodtan, szélesen, mélyenTerült el a Mystic, hol az óceán árja találkozik vele;S a partját szegélyező égerfák alattHol puhán a homokon, hol hangosan a párkányonHallatszott lova dobogása, amint vágtatott.
A falióra tizenkettőt ütött,Mikor átkelt a hídon, Medford városába.Hallotta a kakas kukorékolását,S a gazda kutyájának ugatását,Érezte a folyó párájának nyirkosságát,Mely napnyugta után száll fel.
A falióra egyet ütött,Mikor Lexingtonba vágtatott.Látta az aranyozott szélkakast,Amint elhaladtában úszott a holdfényben,S a gyülekezeti ház ablakai, üresen, csupaszon,Kísérteties fénnyel bámultak rá,Mintha már most rémülten állnánakA vérontástól, amelynek tanúi lesznek.
A falióra kettőt ütött,Mikor Concord városában a hídhoz ért.Hallotta a nyáj bégetését,S a fák közt a madarak csicsergését,Érezte a reggeli szellő leheletét,Amint végigfújt a barna réteken.S valaki békésen aludt az ágyában,Aki a hídnál elsőként esik majd el,Aki aznap holtan fekszik majd ott,Brit muskétagolyótól átütve.
A többit tudjátok. A könyvekből, amelyeket olvastatok,Tudjátok, hogyan lőttek és futottak a brit regulárisok —Hogyan feleltek a földművesek lövésre lövéssel,Minden kerítés és udvar fala mögül,A vöröskabátosokat az úton üldözve,Majd a mezőkön át, hogy ismét felbukkanjanakAz út kanyarulatánál, a fák alatt,S csak azért álljanak meg, hogy lőjenek és töltsenek.
Így vágtatott át az éjszakán Paul Revere;S így szállt végig az éjszakán riadót kiáltó szavaMiddlesex minden falujához és tanyájához —Dacos kiáltás, nem a félelemé,Hang a sötétben, kopogás az ajtón,S egy szó, mely mindörökké visszhangzik!Mert a múlt éji szele szárnyántörténelmünkön végig, mindvégig,a sötétség, veszély és szükség órájána nép fölriad, s hallgatózik majd,hogy meghallja a paripa sebes patáinak dobogását,s Paul Revere éjféli üzenetét.

Mit jelent, sorról sorra?

1–23. sor: A beszélő arra hívja a gyerekeket, hogy hallgassanak meg egy 1775. április 18-án játszódó történetet. Revere megszervezi, hogy lámpások jelezzék, melyik útvonalon haladnak a britek, majd Charlestownba evez, hogy megvárja a jelzést. A brit hadihajó kísértetiesnek és fenyegetőnek tűnik; árbocai börtönrácsokra emlékeztetnek, veszélyérzetet kölcsönözve a csendes átkelésnek.

24–56. sor: Revere barátja meghallja, hogy a katonák a csónakok felé tartanak, és felmászik a templomtoronyba, hogy figyelje őket. Az árnyak, a felrebbenő galambok és a temető lassítják a cselekményt, és fokozzák a feszültséget. A holtakat egy néma tábor katonáiként képzeli el. Rövid nyugtalanságát sürgető figyelem váltja fel, amikor megpillantja a vízen a csónakok sötét vonalát.

57–80. sor: A víz túlpartján Revere nyugtalan mozdulatai türelmetlenségét mutatják. A tornyot figyeli, míg a második lámpás meg nem erősíti, hogy a britek tengeri úton közelednek. Lovaglás közben felgyorsul a tempó. Lovának patája alól kipattanó szikra a terjedő figyelmeztetés és az egyre szélesebb körű ellenállás jelképévé válik, összekapcsolva egyetlen lovas tettét a nemzet jövőjével.

81–110. sor: A folyó menti patadobogás, az állatok, a köd és a holdfény eleven környezetbe helyezik a lovaglást. A falusi órák mérik Revere útját: éjfélkor Medfordban, egy órakor Lexingtonban, kettőkor Concordban jár. Ezek a békés részletek ellentétben állnak a közelgő vérontás jeleivel. Az alvó férfi, aki a hídnál meghal, személyessé és tragikussá teszi a közelgő konfliktust.

111–130. sor: Az előadó röviden felidézi, ahogy a földművesek kerítések, falak és utak mentén harcolnak a brit csapatok ellen, majd visszatér Revere figyelmeztetéséhez. A befejezés a kiáltását nem félelemként, hanem dacból fakadó jelzésként mutatja be. Azon az éjszakán túlmutatva az előadó elképzeli, hogy lovaglásának emléke továbbra is bátorságot ébreszt, valahányszor az emberek veszéllyel néznek szembe.

3 hónapig ingyen

200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.

e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.

Kezdd ingyenÉvente megújul · Bármikor lemondhatod

Három elgondolkodtató kérdés

  1. Hogyan alakítja a templomkert, az árnyak és a holdfény a hangulatot, mielőtt Revere útnak indul?
  2. Mi változik, amikor a vers a békés falusi részletekről az alvó férfi későbbi halálára tér át?
  3. Hogyan formálja a befejező rész Revere figyelmeztetését a későbbi veszélyekkel szembesülőknek szóló üzenetté?

3 hónapig ingyen

200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.

e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.

Kezdd ingyenÉvente megújul · Bármikor lemondhatod
Következő versTűz és jégFrost · 1 perc olvasás
Henry Wadsworth Longfellow további művei: Hiawatha

Olvasd el most a 15 perces összefoglalót, és rendeld meg a nyomtatott könyvet, akár nagybetűs kiadásban is, önköltségi áron.

Próbáld ki 3 hónapig ingyen
Egy vers naponta, a postaládádban Minden reggel egy klasszikus vers. Bármikor leiratkozhatsz.