A rozmár és az ács
by Lewis Carroll · 1871 · 3 perc olvasás · 108 sor
Lewis Carroll „A rozmár és az ács” című nonszenszverse két társ történetét meséli el, akik sétára csábítják az osztrigákat, majd megeszik őket. A vers egy különös tengerparton kezdődik, ahol éjfélkor süt a nap, a hold pedig neheztel a jelenléte miatt. A rozmár és az ács a part homokját siratja, majd meghívják az osztrigákat, hogy tartsanak velük. Egy idősebb osztriga lemarad, de a fiatalabbak tömegesen követik őket, és csinos cipőt viselnek, noha nincs lábuk. A séta után a társak letelepednek egy sziklára, és az ételről kezdenek beszélgetni. Az osztrigák túl későn ismerik fel a veszélyt. Míg az ács még egy szeletet kér, és arra panaszkodik, hogy túl vastagon kenték meg vajjal, a rozmár együttérzését fejezi ki, és a nagy osztrigákat választja. A végső csendből kiderül, hogy egyikük sem élte túl.
Mit jelent, sorról sorra?
1–18. sor: A nyitány olyan tengerparti jelenetet mutat be, ahol nem érvényesek a megszokott szabályok: éjfélkor süt a nap, a hold pedig neheztel a betolakodására. Mindkettő emberi érzéseket vagy szándékokat kap. A vizes vízről, száraz homokról és hiányzó madarakról szóló állítások nyilvánvaló tényeket vegyítenek képtelen körülményekkel, megteremtve a vers játékos, nyugtalanító logikáját.
19–36. sor: A két társ azon siránkozik, mennyi homok van a parton, és elképzeli, ahogy szolgálólányok felmosóronggyal próbálják felsöpörni. Túlzó bánatuk egyszerre teszi őket nevetségessé és érzelmessé. Ezután a rozmár barátságos sétára hívja az osztrigákat, és azt állítja, hogy legfeljebb négyen jöhetnek, így mindenkinek jut egy kéz.
37–60. sor: A legidősebb osztriga szó nélkül visszautasítja a meghívást, a fiatalabbak viszont lelkesen elfogadják. Megmosott arcuk és rendezett cipőjük gyerekekhez teszi hasonlatossá őket, bár az elbeszélő megjegyzi, hogy nincs lábuk. Sokkal többen követik őket, mint négyen. Miután körülbelül egy mérföldet gyalogolnak, a társak leülnek egy sziklára, az osztrigák pedig rendezett sorban várakoznak.
61–84. sor: A rozmár bejelenti, hogy mindenféléről beszélgetnek majd, a hétköznapi tárgyaktól a képtelen kérdésekig. A fáradt osztrigák szünetet kérnek, és megköszönik az ácsnak, hogy beleegyezett. Ez az udvarias párbeszéd akkor válik fenyegetővé, amikor a rozmár kenyeret és fűszereket kér. Az osztrigák rájönnek, hogy ők lehetnek a fogás, de a rozmár a táj szépségét emlegetve kitér a tiltakozásuk elől.
85–108. sor: A társak viselkedése felfedi az udvariasság mögött rejlő kegyetlenséget. Az ács a kenyérrel és vajjal van elfoglalva, míg a rozmár sajnálatát fejezi ki, és sírva választja ki a legnagyobb osztrigákat. Együttérzése azonban nem tartja vissza attól, hogy megegye őket. A hazatérésre szóló utolsó meghívásra senki sem válaszol, az elbeszélő pedig nyersen közli, hogy az összes osztrigát megették.
3 hónapig ingyen
200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.
e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.
Három elgondolkodtató kérdés
- Hogyan készít fel a lehetetlen tengerparti helyszín a később történtekre?
- Milyen különbséget veszel észre a rozmár együttérző szavai és az ács étel iránti érdeklődése között?
- Hogyan változtatja meg a legidősebb osztriga visszautasítása azt, ahogyan a fiatalabbak döntését értelmezed?
3 hónapig ingyen
200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.
e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.


Olvasd el most a 15 perces összefoglalót, és rendeld meg a nyomtatott könyvet, akár nagybetűs kiadásban is, önköltségi áron.
Próbáld ki 3 hónapig ingyen




















