Ugrás a tartalomra
Library
of Alexandria
BejelentkezésBejelentkezésPróbáld ki 3 hónapig ingyenKezdd ingyen

A rozmár és az ács

by Lewis Carroll · 1871 · 3 perc olvasás · 108 sor

Röviden

Lewis Carroll „A rozmár és az ács” című nonszenszverse két társ történetét meséli el, akik sétára csábítják az osztrigákat, majd megeszik őket. A vers egy különös tengerparton kezdődik, ahol éjfélkor süt a nap, a hold pedig neheztel a jelenléte miatt. A rozmár és az ács a part homokját siratja, majd meghívják az osztrigákat, hogy tartsanak velük. Egy idősebb osztriga lemarad, de a fiatalabbak tömegesen követik őket, és csinos cipőt viselnek, noha nincs lábuk. A séta után a társak letelepednek egy sziklára, és az ételről kezdenek beszélgetni. Az osztrigák túl későn ismerik fel a veszélyt. Míg az ács még egy szeletet kér, és arra panaszkodik, hogy túl vastagon kenték meg vajjal, a rozmár együttérzését fejezi ki, és a nagy osztrigákat választja. A végső csendből kiderül, hogy egyikük sem élte túl.

A nap a tengerre sütött,Fényét teljes erővel szórta:Mindent megtett, hogy a hullámokatSimává, csillogóvá varázsolja—Pedig ez különös volt, hiszenAz éjszaka közepe volt.
A hold mogorván fénylett,Mert úgy vélte, a napNem való oda,Ha már véget ért a nappal—„Micsoda nagy arcátlanság tőle”,„Hogy idejön, és elrontja a mulatságot!”
A tenger vizes volt, de még mennyire,A homok száraz volt, de nagyon.Felhőt nem láthattál, mertEgy sem volt az égen:Madár sem szállt odafenn—Nem volt madár, amely szállhatott volna.
A Rozmár és az ÁcsEgymás mellett sétáltak;Bőven hullatták könnyeiket, látvaA rengeteg homokot:„Ha csak el lehetne takarítani”,Mondták, „milyen nagyszerű volna!”
„Ha hét szolgáló hét seprűvelFél éven át söpörné,Mit gondolsz”—kérdezte a Rozmár—„El tudnák takarítani?”„Kétlem”—mondta az Ács,S keserves könnyet hullatott.
„Ó, osztrigák, jöjjetek, sétáljatok velünk!”Esedezett a Rozmár.Kellemes séta, kellemes beszélgetésA sós tengerparton:Négynél többre nincs szükségünk,Hogy mindkettőnknek jusson segítő kéz.”
A legidősebb osztriga ránézett,De egy szót sem szólt:A legidősebb osztriga hunyorgott,És súlyos fejét rázta—Azzal jelezve, hogy nem kívánEljönni az osztrigatelepről.
Ám négy fiatal osztriga odasietett,Mind izgatottan várta a mulatságot:Kabátjukat kiporolták, arcukat megmosták,Cipőjük tiszta és csinos volt—És ez különös volt, mert, tudjátok,Egyiknek sem volt lába.
Négy másik osztriga követte őket,S még négy jött utánuk;Aztán sűrűn, sebesen jöttek,Egyre többen, mind többen—Mind átugráltak a tajtékos hullámokon,És felkapaszkodtak a partra.
A Rozmár és az ÁcsMent még vagy egy mérföldet,Majd megpihentek egy sziklán,Mely épp megfelelően alacsony volt:A kis osztrigák mind megálltak,És sorban várakoztak.
„Eljött az idő” – szólt a Rozmár,„hogy sok mindenről beszéljünk:cipőről – hajóról – pecsétviaszról –káposztáról – királyokról –s arról, mitől forr oly forrón a tenger –s hogy a disznóknak van-e szárnyuk.”
„De várjatok egy kicsit” – szóltak az Osztrigák –,„mielőtt beszélgetni kezdünk;némelyikünknek elfogyott a lélegzete,s mindnyájan kövérek vagyunk!”„Nem kell sietni!” – szólt az Ács.Ezért nagyon megköszönték neki.
„Egy cipó kenyér” – szólt a Rozmár –,„leginkább arra van szükségünk:s egy kis bors meg ecetbizony nagyon jólesik –Nos, kedves Osztrigák, ha készen álltok,kezdhetünk falatozni.”
„Csak ne belőlünk!” – kiáltották az Osztrigák,s kissé elkékültek.„Ennyi kedvesség utánszörnyű dolog volna!”„Szép az éjszaka” – szólt a Rozmár.„Tetszik a kilátás?”
„Milyen kedves volt tőletek, hogy eljöttetek!”És milyen aranyosak vagytok!”Az Ács nem szólt egyebet, csak ennyit:„Vágj még egy szeletet:Bárcsak ne volnál ilyen süket –már kétszer is kérnem kellett!”
„Kár” – mondta a Rozmár –,„hogy ilyen cselt vetünk nekik,miután ilyen messzire kicsaltuk őket,és ilyen gyors futásra bírtuk!”Az Ács nem szólt egyebet, csak ennyit:„Túl vastagon kenték rá a vajat!”
„Könnyezem értetek” – szólt a Rozmár –,„mélyen együtt érzek veletek.”Zokogva, könnyei közt válogatta kia legnagyobbakat,zsebkendőjétpatakzó szeme elé tartva.
„Ó, Osztrigák” – szólt az Ács –,„kellemes sétát tettetek!Induljunk ismét hazafelé?”De választ nem kapott –ami aligha volt különös, hiszenmindegyiket megették.

Mit jelent, sorról sorra?

1–18. sor: A nyitány olyan tengerparti jelenetet mutat be, ahol nem érvényesek a megszokott szabályok: éjfélkor süt a nap, a hold pedig neheztel a betolakodására. Mindkettő emberi érzéseket vagy szándékokat kap. A vizes vízről, száraz homokról és hiányzó madarakról szóló állítások nyilvánvaló tényeket vegyítenek képtelen körülményekkel, megteremtve a vers játékos, nyugtalanító logikáját.

19–36. sor: A két társ azon siránkozik, mennyi homok van a parton, és elképzeli, ahogy szolgálólányok felmosóronggyal próbálják felsöpörni. Túlzó bánatuk egyszerre teszi őket nevetségessé és érzelmessé. Ezután a rozmár barátságos sétára hívja az osztrigákat, és azt állítja, hogy legfeljebb négyen jöhetnek, így mindenkinek jut egy kéz.

37–60. sor: A legidősebb osztriga szó nélkül visszautasítja a meghívást, a fiatalabbak viszont lelkesen elfogadják. Megmosott arcuk és rendezett cipőjük gyerekekhez teszi hasonlatossá őket, bár az elbeszélő megjegyzi, hogy nincs lábuk. Sokkal többen követik őket, mint négyen. Miután körülbelül egy mérföldet gyalogolnak, a társak leülnek egy sziklára, az osztrigák pedig rendezett sorban várakoznak.

61–84. sor: A rozmár bejelenti, hogy mindenféléről beszélgetnek majd, a hétköznapi tárgyaktól a képtelen kérdésekig. A fáradt osztrigák szünetet kérnek, és megköszönik az ácsnak, hogy beleegyezett. Ez az udvarias párbeszéd akkor válik fenyegetővé, amikor a rozmár kenyeret és fűszereket kér. Az osztrigák rájönnek, hogy ők lehetnek a fogás, de a rozmár a táj szépségét emlegetve kitér a tiltakozásuk elől.

85–108. sor: A társak viselkedése felfedi az udvariasság mögött rejlő kegyetlenséget. Az ács a kenyérrel és vajjal van elfoglalva, míg a rozmár sajnálatát fejezi ki, és sírva választja ki a legnagyobb osztrigákat. Együttérzése azonban nem tartja vissza attól, hogy megegye őket. A hazatérésre szóló utolsó meghívásra senki sem válaszol, az elbeszélő pedig nyersen közli, hogy az összes osztrigát megették.

3 hónapig ingyen

200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.

e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.

Kezdd ingyenÉvente megújul · Bármikor lemondhatod

Három elgondolkodtató kérdés

  1. Hogyan készít fel a lehetetlen tengerparti helyszín a később történtekre?
  2. Milyen különbséget veszel észre a rozmár együttérző szavai és az ács étel iránti érdeklődése között?
  3. Hogyan változtatja meg a legidősebb osztriga visszautasítása azt, ahogyan a fiatalabbak döntését értelmezed?

3 hónapig ingyen

200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.

e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.

Kezdd ingyenÉvente megújul · Bármikor lemondhatod
Következő versPaul Revere lovaglásaLongfellow · 4 perc olvasás
Alice Tükörországban című műből

Olvasd el most a 15 perces összefoglalót, és rendeld meg a nyomtatott könyvet, akár nagybetűs kiadásban is, önköltségi áron.

Próbáld ki 3 hónapig ingyen
Egy vers naponta, a postaládádban Minden reggel egy klasszikus vers. Bármikor leiratkozhatsz.