Ugrás a tartalomra
Library
of Alexandria
BejelentkezésBejelentkezésPróbáld ki 3 hónapig ingyenKezdd ingyen

A járatlan út

by Robert Frost · 1916 · 1 perc olvasás · 20 sor

Röviden

Robert Frost A járatlan út című verse arról szól, hogyan választunk két út közül, és miként képzeljük el, hogyan emlékeznek majd erre a döntésre. Egy utazó megáll ott, ahol két út válik szét egy sárga erdőben, és azt kívánja, bárcsak mindkettőn végigmehetne. Miután az egyik úton egy bozót takarta kanyarig lát el, a másikat választja, mert az füvesebbnek és kevésbé kitaposottnak tűnik. A beszélő azonban hamar elismeri, hogy a két út körülbelül ugyanannyira volt kitaposva, és reggel még mindkettőt érintetlen levelek borították. Az első utat félreteszi egy másik napra, bár nem sok esélyt lát arra, hogy visszatérjen. A végén a beszélő elképzeli, hogy sok év múlva elmeséli a történetet: az egyik utat kevésbé járt útként írja le, és azt állítja, hogy a választása mindent megváltoztatott.

Két út vált ketté egy sárga erdőben,S fájlaltam, hogy mindkettőn nem mehetek,S egy vándor lévén, sokáig álltam,S néztem az egyiken, ameddig csak láttam,Ahol a sűrűben kanyarodott;
Aztán a másikat választottam, éppoly szép volt,S talán több joggal tarthatott igényt rám,Mert füves volt, s ritkán járták;Bár ami az arra járást illeti,Valójában nagyjából egyformán koptak,
S azon a reggelen mindkettő egyformán hevertA levelek közt, melyeket lépés nem taposott feketére.Ó, az első utat meghagytam egy másik napra!De tudva, hogy út útba torkollik,Kételkedtem, visszatérek-e valaha.
Sóhajtva fogom majd mesélni eztValahol, sok-sok év múltán:Két út vált ketté egy erdőben, s én—A kevésbé járt útra léptem,S ez mindent megváltoztatott.

Mit jelent, sorról sorra?

1–5. sor: A beszélő egy sárga erdőben elágazáshoz ér, és megáll, hogy szemügyre vegye az egyik utat. Az út kanyarja eltűnik a bozótban, így nem látni, mi van tovább. A mindkét úton való végighaladás vágya vezeti fel a problémát: az embernek úgy kell választania, hogy nem tudja, hová vezet bármelyik lehetőség.

6–10. sor: A beszélő a másik utat választja, és először azt sugallja, hogy a fű miatt kevésbé tűnik használtnak. Az olyan szavak, mint a „talán”, bizonytalanná teszik ezt a megítélést. A beszélő ezután helyesbít: elismeri, hogy a két utat nagyjából egyformán kitaposták az utazók. A választásnak nincs egyértelmű előnye.

11–15. sor: Mindkét utat olyan levelek borítják, amelyeket azon a reggelen nem sötétítettek el a léptek, ami még inkább kiemeli a hasonlóságukat. A beszélő reméli, hogy később kipróbálhatja az első utat is, de kétli, hogy ez megtörténik. Az egyik út további utakhoz vezet, ezért nehéz visszatérni az eredeti választáshoz.

16–20. sor: A beszélő elképzeli, hogy a jövőben elmeséli a választás történetét; a sóhaj érzése nem egyértelmű. Ebben a beszámolóban az egyik út kevésbé járttá válik, annak ellenére, hogy korábban a beszélő egyforma kopottságukról beszélt. A befejezés arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon a bizonytalan döntés és a később róla elmesélt határozott történet közötti különbségen.

3 hónapig ingyen

200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.

e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.

Kezdd ingyenÉvente megújul · Bármikor lemondhatod

Három elgondolkodtató kérdés

  1. Hogyan változik a két út leírása, miközben a beszélő mérlegeli a választást?
  2. Milyen érzéseket fejezhet ki a jövőbeli sóhaj, és mely részletek támasztják alá az értelmezésedet?
  3. Miben különbözik az elképzelt végső beszámoló attól, amit a beszélő azon a reggelen megfigyel?

3 hónapig ingyen

200 000+ klasszikus. Minden formátumban, ingyenes kezdéssel.

e-könyvek és 15 perces összefoglalók, valamint bármely könyv önköltségi áron nyomtatva, nagybetűs kiadásban is.

Kezdd ingyenÉvente megújul · Bármikor lemondhatod
Következő versInvictusHenley · 1 perc olvasás
Egy vers naponta, a postaládádban Minden reggel egy klasszikus vers. Bármikor leiratkozhatsz.